No, Jasmin is megvan, egyre többen vagyunk. És egyre több mindent látunk. Napról napra elámulok rajta, hogy milyen sokféle dolgot nem láttam még.
Például úszó falut. Az igazán úszó házakig most nem is mentünk el, viszont vízre épült cölöpházakat láttunk, nagyon érdekes volt. Sőt, már Siem Reap Külső is nagyon érdekes, ott is vannak a folyó fölé épült házak, és a házak fölé növő kókuszpálmák. A Tonlé Sap tónak esős évszakban, azaz most, ötszörösére nő a felülete, és csak a magasabb fák koronái látszanak ki a vízből. A tó és az úszó falu 12 kilométerre van Siem Reap-tól (bicikliztünk, természetesen), az már kicsit igazibb Kambodzsa. De érdekes módon egyáltalán nem érzem, hogy ezek az emberek szegények lennének. Sajnálat és hasonlók helyett őszinte tiszteletet érzek eziránt az életforma iránt.
Ma pedig egy jópofa nevű helyen voltunk: Battambang városában. Jó kis kontraszt volt Siem Reap-hez képest, amit az előttem érkezők egyszerűen Disneyland-nek neveztek el: Battambang-ban azt hiszem, 3 fehér embert láttunk, kisebb tömeg, kisebb forgalom, kevesebb neonfény és reklámtábla - pedig kétszer a
kkora város, fele akkora árakkal.Beszélgettünk kicsit szerzetesekkel is egy kolostorban. A szerzetesek nagyon szeretnek külföldiekkel beszélgetni, hogy gyakorolják az angolt, de az az igazság, hogy egy hatéves utcagyerek kenterbe veri őket. Úgy tűnik, az utca jobb iskola. Ami főleg azért rossz, mert így nem is lehet annyira mélyenszántó beszélgetéseket folytatni a kolostor-beliekkel, ami engem kifejezetten érdekelne. Persze lehet, hogy ők nem is szeretnének mélyenszántó beszélgetéseket folytatni egy világi európaival. Viszont az egyik odaadta az angol háziját, hogy segítsünk neki - hát nem is tudom, mikor csináltam ilyet utoljára, elég vicces volt. Nem gondoltam, hogy épp egy szentélyben fogom újra felvenni a munkát :)Battambang után elmentünk egy Phnom Sampeau nevű helyre. Itt van egy Gyilkos Barlang nevű képződmény, ami már a vörös khmerekhez kapcsolódik. Nem részletezem, de sokan lelték itt halálukat. Egy dollárért imát lehet értük mondatni. Nellinek volt egy jó beszólása, hogy olyan ez az ország, mint Mézga Aladár: 1 dollárért megmondanak mindent.
kkora város, fele akkora árakkal.Beszélgettünk kicsit szerzetesekkel is egy kolostorban. A szerzetesek nagyon szeretnek külföldiekkel beszélgetni, hogy gyakorolják az angolt, de az az igazság, hogy egy hatéves utcagyerek kenterbe veri őket. Úgy tűnik, az utca jobb iskola. Ami főleg azért rossz, mert így nem is lehet annyira mélyenszántó beszélgetéseket folytatni a kolostor-beliekkel, ami engem kifejezetten érdekelne. Persze lehet, hogy ők nem is szeretnének mélyenszántó beszélgetéseket folytatni egy világi európaival. Viszont az egyik odaadta az angol háziját, hogy segítsünk neki - hát nem is tudom, mikor csináltam ilyet utoljára, elég vicces volt. Nem gondoltam, hogy épp egy szentélyben fogom újra felvenni a munkát :)Battambang után elmentünk egy Phnom Sampeau nevű helyre. Itt van egy Gyilkos Barlang nevű képződmény, ami már a vörös khmerekhez kapcsolódik. Nem részletezem, de sokan lelték itt halálukat. Egy dollárért imát lehet értük mondatni. Nellinek volt egy jó beszólása, hogy olyan ez az ország, mint Mézga Aladár: 1 dollárért megmondanak mindent.
Kicsit feljebb a hegyen pedig van még egy templom/kolostor/pagoda - nem annyira különleges, mint amennyire magasan van ezen az egyébként tökéletesen lapos környéken. Bár lehet, hogy erre azért a kép rácáfol: ez még csak egy "melléktemplom", és annak is csak a csúcsa.
Hmm, ez érdekes: az előbb egy tücsköt hallottam kintről ciripelni, most pedig egy gekkó brekeg ugyanonnan, a tücsökciripelés pedig megszűnt. Lehet, hogy ez egy jóllakott gekkó hangja?
Ami még érdekes, hogy nem kívánom a csokoládét, nem hiányzik a desszert az étkezések végéről, sem a cukor a teából. Könnyebb vegetáriánusnak lenni, mint otthon, és isteni gyümölcs shake-eket készítenek számomra különleges gyümölcsökből. Erről jut eszembe: a bort sem kívánom. Na, most kezdtek el értem aggódni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése