Siem Reap

(Ezt tegnap írtam, csak "elment az internet", ezért nem tudtam feltölteni. Az időhatározókból vonjatok le egy napot.)

Délelőtt (bár ha jobban belegondolok, délután) visszamentünk Nellivel Wat Bo-ba. Beszélgettünk valamennyire a templomszolgával: nem volt közös nyelvünk, de nagyon készséges és kedves volt. A növendékek nem voltak bent, talán ebédszünet miatt. De gyönyörű volt így nappal is. Van egy rádióállomásuk, amit itt az éterben/-ből is fogható, de most így éjfél körül nincs műsor; nektek pedig marad a http://www.watboradio.org/. Kérjétek a Like a prayer-t, és küldjétek mindenkinek, aki szereti. (Ezt persze nem gondolom komolyan.)

Később pedig Angkorba mentünk naplementét nézni (fél hattól nem kell belépőt venni), csak elromlott az idő, így villámokat néztünk. Megbeszéltük, hogy hülyeség, hogy félünk az esőtől, pontosabban az elázástól, majd megúsztuk az egészet, nem is esett, amíg hazaértünk. Kell-e mondani: Angkor szintén lenyűgöző. Csak egy fél órát tudtunk bolyongani kb., mert aztán meg zárórát hirdettek, de jó is volt így elsőre egy kis csipetet kapni csak.

Ja és láttunk majmokat! Kettő kicsi fel is mászott a biciklimre, sajnos csak az édes és a cuki szavakkal tudnám jellemezni őket, bár egy ponton aggódni kezdtem, hogy a fényképezőgépemmel vagy a napszemüvegemmel fognak-e távozni.

A déligyümölcsök pedig összehasonlíthatatlanul finomabbak éretten. Malajziában még a mangót nem ismertem fel, mert ott nem nagy, kerek és zöld, hanem kicsi, ovális és sárga. Ráadásul puhán árulják. Itt pedig arra jöttem rá, hogy a banán és az ananász is sokkal jobb úgy, ha hagyják megérni. És van még egy sor furcsaság, amihez nincs összehasonlítási alapom.

Holnap érkezik Madli, az észt kollegina, holnapután pedig Jasmin Németországból. Aztán kezdjük lassan a munkát - a legújabb verzió szerint 25-én.

Ráadás link: itt lakom! http://www.jasminelodge.com/